Utálok, egyszerűen utálok a buszon jegyet venni. Mindig igyekszem az ilyen helyzeteket elkerülni, mert utálom végig hallgatni a tapló buszvezető bunkóskodását, hogy miért nem tartok magamnál egy rakás aprót, meg feltartom a sort (holott útban sem voltam). Ezért mindig igyekszem megvenni a bérletem még mielőtt lejárna, de most nagyon nem voltam szerencsés. Elsején lejárt a bérletem és nem tudtam mit csinálni mert az apám levitt autóval vidékre a pénteken és teljesen megfeledkeztem róla. Így a hétvégén eszembe sem jutott, hogy bérletet kellene vennem, szóval reggel azzal kezdtem a buszmegállóban, hogy előre összedobtam a kellő apró mennyiséget, mivel a buszvezetők állandóan hőbörögnek, hogy nem apróba kapják a pénzt és nem tudnak vissza adni. Tisztára mint az a jelenet amikor a Karibtenger kalózaiban, egy kivágott jelenetben, Orlando Bloom azt kérdezte a kormórnyiktól: Nincs egy húszasod? 
Na szóval már készültem, hogy felszállok, megveszem a jegyem és minden gubanc nélkül végig ülök egy félórás utat. Ehhez képest miután mindenkit beengedtem magam elé (csak, hogy ne  modnja rám senki, hogy feltartom az embereket) oda álltam a buszvezetőhöz és kértem egy jegyet. De persze hiába reménykedtem, hogy megúszom a dolgot cseszegetés nélkül. Egyből azzal indított (ahelyett, hogy gyorsan letudtuk volna a dolgot) hogy feltartom az embereket és biztosan máshogy is meg tudtam volna oldani ezt a dolgot, hogy ne keljen feltartanom az embereket. Míg ő száját tornáztatta én csak bólogattam hogy: igen, persze, bocsánat. De magamban elszámoltam 10-ig. Nem sok kellett ahhoz, hogy rászóljak: Ha nem a száját jártatná akkor talán senkit nem "tartanék fel". 
De persze két percnyi kioktató szöveg után még vártam két percet mire előkereste a dobozát, kiszedett egy jegyet és vissza adott egy kis aprót ("Nincs egy húszasod?"). Ezután persze semmi hely nem maradt a buszon én meg végig állhattam. Mondjuk a buszvezetőnek szívesen megmondtam volna hogy: Én is vártam már azok miatt akik jegyet vettek a buszon és egyik miatt sem álltam le hőbörögni ahogy most se szólt senki rám, hogy mekkora egy paraszt vagyok amiért merek bliccelés helyett jegyet venni. 
De persze engem nem neveltek olyan hülye parasztnak, hogy ilyen bunkón beszólogassak akárkinek. -.- 
Szóval jól indult a reggelem, arról nem is beszélve, hogy tegnap este az utolsó villanykörte is feladta a harcot a szobámban az életben maradásért, szóval estére villany nélkül maradtam, de mára már mind a hármat kicseréltem. Reggel fél hatkor azt se tudtam, hogy milyen ruhát veszek ki a szekrényemből, mázli hogy van az íróasztalomon lámpa. :D